Erõszakkal megoldható a konfliktus!?

A konfliktus jelen van a hozzátartozókkal kapcsolatos mindennapi viszonyokban, de a

csoportok/közösségek között illetve a csoportokon/közösségeken belül is.

A konfliktusban résztvevő felek, akár az emberek közötti, akár a társadalmi szintű konfliktusokban erőszakot alkalmaznak abból a meggyőződésből, hogy szükségleteik és érdekeik legitimek, ezzel igazolva az általuk alkalmazott erőszakot (ezt a védekezést használják saját igazuk bizonyítására), miközben a konfliktusban részt vevő többi fél szükségleteit és érdekeit nem veszik figyelembe, sőt, feltételezéseikben magától értetődő a másik fél ártó szándéka, ami viszont rájuk nem vonatkoztatható. 

 

Az a feltételezés, hogy erőszakkal megoldható a konfliktus, csak abban az esetben helytálló, ha a

megoldás alatt a konfliktusban részt vevő másik vagy többi fél megsemmisítését, eltávolítását értjük, és ha mellőzzük azt a tényt, hogy az erőszakos módszerek alkalmazásával létrejön egy konfliktus-megoldási modell, amelyet azután más ellentétek megoldásakor is alkalmaznak, mégpedig a konfliktusban eredetileg részt vett valamely fél keretében kialakuló konfliktusok esetében. 

 

Nehezen nevezhető megoldásnak az a helyzet, amelyben az erőszakkal létrejött megoldást az egyik vagy az összes többi fél is igazságtalannak tartja, legitim érdekei megsértésének illetve magvalósításuk megakadályozásának tekinti (saját megítélése szerint), hiszen továbbra is fennáll a saját érdekek megvalósításával kapcsolatos igény, amit csak még inkább felerősít a saját nézőpontból táplálkozó vágy az igazságszolgáltatásra, igen gyakran pedig a bosszúvágy is.
forrás: Erőszakmentesség

 

 

Szandra története

Szandra három gyerekkel menekült el erőszakos férjétől. Nyíltan vállalja a történetét, hogy felhívja a figyelmet: nagyon sokan szenvednek az otthoni megaláztatásoktól, amit a hivatalokban csak tetéznek.

 

Szandra első babáját még boldog házasságba szülte, noha azt mondja: visszagondolva, már akkor is komolyan kellett volna vennie a néha elcsattanó pofonokat, láblendítéseket. A második gyermeke születése előtt nem sokkal férje elvesztette jó állását, ezzel mindennapossá vált nála az ivás és egyre gyakoribbá az erőszak. A férfit egy idő után már az sem zavarta, hogy a gyerekek látják a szörnyűségeket.

Sokasodó testi és lelki sérülései ellenére a feleség évekig hitt abban, hogy helyrehozható a kapcsolat. Ezért hiába menekült gyermekeivel sokszor édesanyjához vagy albérletbe, végül mindig otthon kötöttek ki. Egészen addig, amíg a gyámügyhöz is eljutott az asszonyverések híre. Akkor már az a veszély fenyegetett, hogy elviszik a gyerekeket.  Ekkor gyakorlatilag nem volt más megoldás, mint költözni, de végleg. Lehetőleg messzire.
Szandra és 3 gyermeke immár másfél éve él 160 kilométerre egykori otthonától. Férjével már csak a bírósági tárgyalásokon találkozik, de az elmúlt évek örök nyomot hagynak a lelkén.
A Hír24-nek nyíltan beszélt a verésekről, a megaláztatásokról, mindenről, amivel a családon belüli erőszak áldozatai küzdenek.
Ez a videó tízezrek segélykiáltása az ő hangján:

A videót ITT nézheti meg!